Rettentően hiányzik. Minden egyes nap csak rá gondolok. Liam és a fiúk már 4 hónapja turnén vannak. Skype-on szinte minden nap beszélünk, de hiányzik az ölelése, a csókja, és az, hogy együtt töltsük az éjszakát.
Liam nagyon keveset van itthon. Én is énekes vagyok, de nem olyan híres, mint a One Direction. Én csak kis klubbokban, rendezvényeken lépek fel. Néha van egy-két koncertem is, de arra kb. 500-an jönnek el. A fiúk voltak pár koncertemen, én viszont ott voltam velük az első turnéjukon is. Amióta Liam nincs itthon, úgy érzem, hogy üres az életem. A koncertjeimen sokszor beképzelem, hogy ott áll a tömegben, és végre újra láthatom. De nem így van.
Ma este is lesz egy koncertem, amit túl kell élnem... nélküle...
Hátul a színfalak mögött kisminkeltek, rámadtak egy eléggé kihívó ruhát. Egy vörös koktélruhát, ami még épphogy eltakarja a fenekem. Felül is elég feltünő. Majdnem kibuggyan benne a mellem. Ezt a szettet egy, fekete szegecses bőrdzsekivel, sok ékszerrel és egy magassarkúval egészítették ki. A zene elindul és a színpadra utasítanak. Felmegyek és meglátom a tömeget. Persze a fiúkra nagyobb tömegre vár, de én ennek is örülök,hogy ennyien kiváncsiak rám. Elkezdem tehát a koncertet. Elénekeltem az első dalt, majd a másodikat és a harmadikat. Még egy szám volt hátra. A zenekar elkezdte játszani a dallamot. Énekelnem kellett volna, de nem jött ki hang a torkomon. Leblokkoltam. Nem hittem a szememnek. A tömegben megpillantottam Liamet. "Ez nem lehet igaz. Csak megint beképzelem." próbáltam magam visszahozni a valóságba. De még mindig ott volt. Majd rámmosolygott. Visszamosolyogtam, majdnem elsírtam magam örömömben. Tudtam,hogy ő az. Itt van. Ez nem álom.
"Hé! [T/N]! Te jössz! Hahó!" - hallottam a hangot a fülemben lévő kis kütyüből. Rájöttem, hogy már rég énekelnem kéne. A banda újra elkezdte játszani a dalt és most végigénekeltem a számot. Liam egész végig engem nézett, és én sem tudtam másfele nézni. A dal végén elköszöntem az emberektől. Ahogy oszlott a tömeg figyeltem, hogy hol van Liam. De sehol sem láttam. Hátramentem, összeszedtem a cuccaimat, adtam pár autogrammot és elindultam haza. Előtte még visszamentem a színpadra, hátha még ott van a nézőtéren. Nem volt ott. Nagyon szomorú lettem.
Már épp megfordultam és indultam volna el,amikor a hátam mögött meghallok egy hangot.
-Kicsim, hova mész? - felemeltem a fejem. Megfordultam és ott állt a nézőtér közepén Liam. Ledobtam a földre a táskámat és lerohantam hozzá. Szorosan átölelt és hosszú csókot adott a számra. Nem bírtam tovább, elkezdtem sírni.
-Mi a baj?-nézett rám aggódva
-Semmi... csak tudod.. annyira hiányoztál! - töröltem le a könnyeimet.
-De most már itt vagyok!- újra megölelt. - Gyere, hozd a táskád! Van egy kis meglepetésem! - mondta, majd visszamentem a táskámért és kimentünk az utcára, ahol egy fekete limuzin állt. Liam közelebb ment az autóhoz, majd kinyitotta az ajtaját. Odamentem és beszálltam, majd ő is. Kinyitott egy pezsgőt, majd öntött mind a kettönknek.
-Igyunk ránk - mondta, majd koccintottunk. Meg sem tudtam szólalni. Egy csomó kérdés volt a fejemben, de valahogy úgy éreztem, hogy ezeket most nem kéne tőle megkérdezni.
A kocsi megállt. Kiszálltunk, majd láttam, hogy a házunk előtt tett ki.
-Azért rendeltél egy limuzint, hogy hazavigyen? - mondtam, de az egyik ujját rátette a számra. Kinyitotta az ajtót és bementünk. A látványtól meg sem tudtam szólalni. a lépcső szélén gyertyák égtek, rózsaszirmok hevertek a a földön.
-Liam! - mondtam, miközben bámultam a szirmokat.
-Várj! - majd bevezetett a nappaliba. Ott is tele volt minden gyertyával és rózsával. Táskámat ledobtam a földre a látványtól. Liam odajött hozzám és felém fordult.
-Tetszik?
-Úristen Liam! Ez... Persze hogy tetszik! De ezt miért csináltad? - nem mond semmit. Magához húz és hosszasan megcsókol. Hirtelen felkap, a kezeit a térdem alá teszi, a nyakába kapaszkodok. Felvisz a hálóba. Letesz, majd meglátom, hogy az ágy is tele van rózsaszirmokkal és a földön gyertyák égnek. Meghallom, hogy elindul egy lágy zene. Liam megint odajön hozzám és átölel.
-Nagyon hiányoztál!
-Te is nekem! - mondtam, majd beletúrtam a hajába. Hosszasan nézett a szemembe, miközben a hajamat simogatta. Ajkaival gyengéd csókokat nyomott az arcomra. Annyira hiányzott az érintése. Testem megremeg. Leveszi a dzsekimet, és elétárul a ruhából kibuggyanó keblem.
-Hmmm. Többször vehetnél fel ilyen ruhát! - majd hátul lehúzza a ruhám cipzárját. Ruhámat lejjebb tolja és kezei közé veszi a melleimet. Szopja és nyalogatja. Ezután visszatér a számra. Testem minden porcikája az ő testéhez simul. Ha Liam nem fogna erősen, akkor ott esnék össze menten. Megfog és lefektet az ágyra. Cipőmet leveszi, majd lehúzza a ruhámat, és márcsak egy szál bugyiban vagyok. Felülök és elkezdem az ingjét kigombolni. Mellkasára apró csókokat adok, amit tudom, hogy imád. Nadrágját leveszem róla a boxerével együtt. Méretes farkától kicsit megijedek, már rég nem voltam vele együtt. Lefektet, majd lehúzza a bugyimat. Lábaimat terpeszbe rakja és elkezd nyalni. 2 ujját feldugja, amitől felnyögök. Hirtelen abbahagyja.
-Mostmár elég nedves vagy. - mondja, majd fölém helyezkedik és megcsókol - Ez most egy kicsit fájni fog, tudom. - majd behatol. Hátába karmolok. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, de letörli a kezével. Megcsókol és gyorsabban kezd bennem mozogni. Nagyon fájt, de nemsokkal később azt akartam, hogy gyorsabban csinálja. Mint ha csak olvasott volna a gondolataimban, begyorsított. Teljesen bennem volt, és éreztem hogy mindjárt elmegyek.
Ekkor Liam egy nagyon lökött rajtam és éreztem a meleg ondóját. Ez rögtön a csúcsra vitt engem. Liam mellém feküdt. Mellkasára tettem a fejem.
-Olyan jó, hogy végre itt vagy! - mondtam
- Én is nagyon örülök! És ígérem, hogy soha többet nem foglak ilyen hosszú időre egyedül hagyni! - húzott magához. Hirtelen meghallottam, hogy lent becsapódik az ajtó. Meghallottam a fiúk hangját. Majd a hálószoba ajtaja kinyilt. Ott ált Zayn, Niall, Harry és Louis.
-Úgy látom, hogy megtaláltátok már egymást! - mondta Harry, majd közelebb jött hozzánk.
Innentől a fantáziátokra bízom ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése