Horváth Lénának: Niall, az új tanárom (18+)

Az igazgató a csöngetés után pár perccel jön be a terembe.
- Osztály - kezd bele - Mint tudjátok, Mr.Mordon tanár úr elment az iskolából családi okok miatt. A helyére egy gyakornok fog érkezni, aki itt fog tanítani próbaidőben 1 évig. Bemutatom nektek Niall Horan tanár urat - fejezi be, majd az ajtó felé mutat, amin belép az új tanár. Ledöbbenek. Jóképű, fiatal, szexi. De hiszen majdnem annyi idős mint én!
Ahogy körbenézek a teremben, az összes lány tátott szájjal, csodálkozva figyeli minden mozdulatát.
- Sziasztok! Szóval én lennék az új tanár - mondja, miközben az igazgató kimegy - Szólítsatok nyugodtan Niallnak - elmosolyodik, majd a táblához lép és elkezd magyarázni.

- Eszméletlen jó pasi - áradozik Kylie a folyosón menve.
- Igen - válaszolom mosolyogva.
- Csak nem tetszik neked? - vállon bök - Bár nem csodálkozok - sóhajt egyet - Mindenkinek tetszik. De te! Összeilletek! És ezt nem kedvességből mondom!
- Jajj, hagyjuk már! - összeráncolom a homlokom - Jól tudjuk, hogy sosem lesz belőle semmi. Melyik tanár akarna kikezdeni velem? Nem hinném, hogy majd pont ő fog belém szeretni - forgatom a szemem.
- Sose tudhatod! Na de megyek, holnap ugyanitt találkozunk - int a kezével, majd elindul hazafele.

******

Nem tagadom, egész nap Niallra gondoltam. Állandóan csak ő járt a fejemben. Próbáltam aludni, de nem ment. Próbáltam tanulni, de semmi. Mintha valami gátolna abban, hogy már mit is csináljak. És az Ő.
Elérkezett egy újabb nap a suliban, egy újabb irodalom óra vele.
Még mindenki időben beesett a tanterembe, és nem sokkal utánuk Niall is megérkezett.
- Jó reggelt osztály! - köszön - Az órát rögtön egy feleléssel kezdjük! Lássuk csak - belenéz a füzetébe - [T/N]!
- Miért nem szóltál, hogy felelünk? - aggódóan kérdezem Kylietól.
- Nem tudtam, bocsi!
Egy nagy levegőt veszek, majd fölállok és lélekben már készülök rá, hogy hogyan mondjam meg neki, hogy annak ellenére, hogy azt szeretném, hogy tetsszek neki, nem tanultam.
- Beszélj nekem a középkori irodalomról! - mondja, miközben leül.
Ránézek a barátnőmre, hogy segítséget kérjek, de mintha direkt nem akarna segíteni. Végül visszafordulok a tanár felé, majd magabiztosan megszólalok:
- Sajnálom, de nem tanultam... - nyögöm ki végül. Meglepetten rám néz.
- Te? De hiszen a jegyeid alapján nagyon jó tanuló vagy - nézegeti a naplót - Rendben. Ezért most délutáni büntibe kell jönnöd!
- De hiszen... - tiltakoznék, viszont azonnal visszaküld a helyemre. Remek. Egy mínusz esély nála. Ezzel most mindent elcsesztem. Talán ha valaki elmondta volna, hogy lesz számonkérés, akkor természetesen tökéletesen bevágtam volna az anyagot.

Az óra végén elkeseredve indultam a következő órámra.
- Érted ezt? Még sosem voltam büntiben. Mindig rendesen megtanultam mindent. Erre jön ez a tanár, akinél be akarok vágódni, de rögtön elcseszem.. - fogom a fejem, miközben Kylieval beszélgetek.
- Lehet, hogy neki pont ez jön be - megvonja a vállát - Egy kis rosszaság sosem árt! - elmosolyodik.
- Talán igazad van - helyeslem a gondolatmenetét - Szóval legyek rossz? - összeráncolom a homlokom.
- Azért annyira ne legyél! A lényeg, hogy érdeklődj az irodalom iránt, és észleltesd vele, hogy ez csak egy kis baklövés volt, hogy nem tudtad az anyagot!
- Oké, akkor felkészülök! Köszönöm a tanácsot - átölelem, majd mind a ketten elmegyünk az óráinkra.
Az utolsó óráimban azon voltam, hogy minél többet tudjak a tantárgyról. Idézeteket kerestem, okos gondolatokat gyűjtöttem. Remélem hasznomra fognak ezek válni.

*******

És hát elérkezett a büntetés ideje. A barátaim sok szerencsét kívántak. Kicsit szerényen léptem be a terembe, és hirtelen megtorpantam, amint megláttam, hogy nincs más a teremben, csak Niall.
- Késtél - mondja az óráját nézegetve.
- Elnézést tanár úr, de nem rég ért véget az utolsó órám - keresem a kifogásokat. Természetesen ez is csak egy kis rosszaság volt, amit végrehajtottam. Becsukom magam mögött az ajtót, majd leülök egy székre középtájt. Táskámból előveszek egy régi könyvet, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki délutánra.
- Mit olvasol? - kérdezi kíváncsian.
- Shakespeare-t - mondom, majd becsukom a könyvet - Tudja, Shakespearenek nagyon bölcs gondolatai voltak. Az egyik kedvencem ez: Hiába, nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.
Mondatom hallatán elmosolyodik.
- Ez gyönyörű - megdicséri, majd lassan feláll és elindul felém - Tegezz nyugodtan - mondja kedvesen, és a kezével megsimítja a hajam - Tudod, nem szoktam kikezdeni a diákjaimmal. De veled szívesen megismerkednék jobban.
- Valóban? - kérdezem meglepetten. Talán ugyanolyan érzéseket táplál irántam? Belül elönt a boldogság - Ha már itt tartunk. Nem hiszed el, hogy mióta várok erre a pillanatra - vallom be neki az érzéseimet. Egyik kezemet megfogja, majd felállít és magához húz.
- Már az elején éreztem, hogy te más vagy - súgja a fülembe, majd egy lágy puszit ad az arcomra. Lassan halad a szám felé, de amint odaér, gondolkozás nélkül megcsókoljuk egymást, bele sem gondolva, hogy ennek milyen következményei lehetnek. Hatalmas csókcsatába kezdünk, érzem, ahogy a levegő izzik körülöttünk. Derekamat megfogva lágyan hátratol, majd nekidönt a tanári asztalnak. Hajába túrok, mire ő a fenekembe markol.
- Akarlak - csúszik ki a számon két csók között. Egyikünk sem habozik, levesszük egymás pólóját, amit gyorsan ledobunk a földre. A csókok közbe elkezdi kigombolni a farmeromat, és miután a cipzárt is lehúzza, a combomon keresztül leveszi rólam. Minden olyan gyorsan történik. Az érzelmeim vezetnek, nem gondolkozok.
Az asztalról lesöpri a dolgokat, majd felültet rá. Nyakamon folytatja a csókolgatást, és közben egyre halad lejjebb. Melleim domborulataira 2 csókot ad, de utána megy is tovább. Bugyimat lassan és kínzóan veszi le, amitől teljesen megőrülök. Terpeszbe helyezi a lábaimat, majd a csiklóm fölé helyezkedik. Hátradőlök az asztalon, könyökömmel támasztom magam.
- Gyönyörű vagy - mondja, miközben felnéz rám. Kezével végigsimítja a csiklóm, majd egy lassú mozdulattal megnyalja. Érzem, amint a hátam ívbe feszül és végigfut a testemen a hideg. A reakciómat látva látja, hogy jól csinálja és élvezem a helyzetet, ezért folytatja. Nyelve begyorsul, mire teljesen elengedem magam. Figyelmeztetés nélkül 2 ujját feldugja, és úgy folytatja tovább. Ujjai egyre gyorsabban mozognak bennem, és érzem, hogy mindjárt elélvezek. Nem tartom vissza magam, pár másodperc múlva elmegyek. Niall tisztára nyal, majd levesz az asztalról.
- Most én jövök - mondom neki huncutan. Nekidöntöm az asztalnak, és egy hirtelen mozdulattal leveszem a nadrágját. Fehér Calvin Klein boxere tökéletes kihangsúlyozza a merev férfiasságágát. Lassan lehúzom a térdéig az alsóneműt, de egy kicsit megszeppenek. Még sosem elégítettem ki egy férfit "úgy". Sokat hallottam már róla, hogy hogyan kell csinálni, szóval bátorságot véve a kezembe fogom a péniszét, és megnyalom a tetejét. Nyelvemmel körkörös mozdulatokat írok le, majd hirtelen bekapom az egész farkát. Hátradöntött fejjel élvezi, ahogy kényeztetem, és eközben beletúr a hajamba, és jobban a számba nyomja a szerszámát. Öklendezni kezdek, de nem foglalkozva ezzel elviselem a helyzetet.
Hirtelen kiveszi a számból a férfiasságát, majd a kezemnél fogva felállít.
- Elég volt a játékból - vigyorog kajánul. Ismét felültet az asztalra, majd a lábaimat terpeszbe helyezve belém hatol. Eleinte lassan mozog, de váratlanul gyors tempóra vált, amit igazából nagyon is élvezek. Gyönyörű kék szemeit folyamatosan rajtam tartja, csak néha-néha hunyja le a szemét, hogy adjon egy csókot.
Derekára fonom a lábaimat, mire ő a fenekemnél fogva felemel. Letesz, majd az asztallal szembe fordít. Mellkasom a asztalon pihen, és várom, hogy újra belém vezesse magát. Nem is kell mondanom, farka újra belém kerül, csípőmre teszi a két kezét és újra tolni kezd.
- Most már az enyém vagy - súgja a fülemhez hajolva, mire én csak nyögök egyet - Mond a nevem, amikor elmész - teszi hozzá. Nem kell sok, már meg is érzem az alhasamban azt az érzést.
- Niall... - mondom halkan.
- Én is... - válaszolja, mire már úgy érzem, hogy nem bírom tovább.
- Niaaaaaall! - nyögöm, miközben a csúcson vagyok.
- Óó igen! - elkiáltja magát, és abban a pillanatban megérzem a kilövelő ondóját magamban. Még párat lök, majd kiveszi a péniszét. Felvesszük a ruháinkat, rendbe tesszük magunkat, hogy senki se sejtsen semmit.
Az órámra ránézve meglátom, hogy már vége a büntetésnek, ezért a táskámat felkapva indulnék haza, de a csuklómnál fogva magához húz.
- Tudom, hogy ellenzik ezt a kapcsolatot, de engem nem érdekel - mondja, majd ad egy csókot. Semmit nem mondok, csak elmosolyodok. Remélem vette a lapot, hogy nem szeretném, hogy itt vége legyen. De ezt majd a sors eldönti.

Bocsánat, hogy sokat kellett várnod rá, de remélem megérte, és tetszik!:))

~Mrs.Horan